éreztél már akkora bűntudatot, hogy legszívesebben ott helyben meghaltál volna? ne kívánj ilyet még megvalósul..ha máshogy nem is, csak az álmaidban mint nekem.

hülyeséget csináltam tudom. tehettem volna ellene, de a testem nem engedelmeskedett. már nem én voltam. már nem tehettem ellene semmit. képzeletben belenéztem zöld szemeibe és azt kérdeztem miért kínoz? aztán csak nevetett. szánalmas vagyok, hogy saját magamat sem tudom legyőzni.

a tükör elött állok és sírok. remegve üvöltök a fájdalomtól ami a lelkemben van. a pengéért nyúlok. majdnem kiesett reszkető kezemből. megfogtam a vállamon a bőrt húztam, majd belevágtam a pengével. elképesztően fájt, de csak így tudtam enyhíteni a lelkemben tomboló vihart. aztán szép lassan elkezdtem lefejteni a bőrt a vállamról, majd az egész karomról. rettenetesen véreztem, de nem volt elég. megint üvölteni és sírni kezdtem. belevágtam a combomba is és durva mozdulatokkal téptem le a bőrt róla, utána a másik lábamról is. telhetetlen voltam, de már majdnem teljesen nyugodt volt a lelkem. még egy kicsi hiányzott. a pengét szép gyengéden végighúztam az arcomon és kis darabokban leszedtem a bőrt az egész fejemről. undorító látványt nyújtottam. aztán újra a tükörbe nézve megpillantottam Őt. nem mosolygott. szomorú volt.magam sem tudom miért. átölelt, de ez nagyobb fájdalommal járt mint maga a csonkítás. nemérdekelt mert élveztem tudtam, hogy megbűnhődök majd érte. az életemmel fizetek. megérdemlem. aki ennyire gyenge annak pusztulnia kell. újra belenéztem gyönyörű zöld szemeibe. megcsókolt..és ezzel elvitte magával a lelkem. a pokolra.

félelemmel tele zihálva fuldokolva ébredtem. tudtam, hogy előbb vagy utóbb tényleg így végzem. mostmár nevezhetsz őrültnek.. nemzavar.