rémálom KISSasszony naplója

Kedves Fürtöske:D
bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont, de pont eltaláltad mindkét nap, hogy mikor melóztam>< hiányzol:\ jó lenne ha valamikor tudnánk randizni egy jó nagy adag romantikával=))))))))))))))))))))))) meg segítened kellene sulival kapcsolatban is:o  ÁÁÁRRRGH szeretlek te kúúúúúrva:D(L)

tessék egy kis agyvérzés=)

álmomban alszom. mélyen és nyugodtan. csend van. aztán minden megváltozik. hatalmas sikítással ébredek.. kirohanok a fürdőszobába és meglátom magam a tükörben. mégnagyobb sikoly.az arcomon nincs bőr se hús..csak a koponyám és a rálógó vörös hajam. a mellkasomon 30 centis vágás.kilátszanak a bordáim. a rajtam feszülő fekete fűző szinte összeroppantja a csontjaim. menekülnöm kell megint. tudom, hogy hiába, de muszáj. kirohanok az udvarra, majd mindjárt az első lépésnél megtorpanok.. egy csont roppan a talpam alatt. az egész hely átment vérfürdőbe.. suttogást hallok..megőrjít.. teljesen elvesztem a fejem. lerohanok a lépcsőn.. belegázolok a bokáig érő vérbe. a kapuhoz futnék..de valami megakadályoz.. szorítást érzek a lábamon. egy kéz kulcsolódik rá. egy hideg, fehér, görcsös halott kéz. nem enged. hirtelen valami msokkal fontosabb dolog jut eszembe... ha ez történik valahol Ő is itt lesz. keresem, de nem találom..aztán meglátok egy ismerős arcot.. a saját arcomat.. fél.  majd még egy emberi alak jelenik meg...ez is én vagyok.. makacsu harcol a démonjai ellen. előtűnik a negyedik énem is(Alice).. láthatóan nem zavarja a helyzet..még élvezi is.. aztán meglátom Őt  Alice-hez közeledik.. átöleli és kiszabadítja a halottak kezei közül. megcsókolja majd elviszi magával.. engem pedig hagyott meghalni a vérfürdőben..

Alice- újabb érv, hogy őrültnek nevezzetek:D ő az egyik énem .. az elmebeteg..egyre többször uralkodik el rajtam(fura, hogy nevet adtam neki...xd)

Meg kell Őt keresnem. el kell mondanom neki mit érzek! tudnia kell.

egy mezőn vagyok. nem tudom hova menjek, de tudom kit keresek.elindultam. gyönyörűen süt a nap. pillangók ezrei repkednek körülöttem. boldog vagyok mert tudom, hogy hamarosan újra láthatom őt. szinte már szaladtam, mikor megláttam. egy fekete ing volt rajta amit hajával 1ütt fújt a szél felém fordult. szemeit mélyen belefúrta az enyémekbe. mosolygott rám. végre odaértem hozzá. végre átölelhetem. végre újra vele lehetek. szorosan átölelt és azt súgta a fülembe: soha többet nem engedlek el! életed végéig velem leszel. aztán hirtelen beborult az ég és szakadni kezdett az eső. ránztem.. szemei szomorúak voltak. aztán megint hozzám szólt: sajnálom, hogy ez lesz a vége.. eldobtál mint egy rongyot...ugye tudod, hogy ezért bűntetés jár?! szomorú szemekkel mmosolygott rám majd elővett átfordított, hogy háttal legyek neki. megcsókolta a nyakam majd átharapta.. egyre jobban fájt. fogai áthasították bőrömet. tehetetlen voltam. olyan erővel harapott, hogy semmi  esélyem nem volt menekülni szép lassan elhagyta a lábaimat az erő. összerogytam a karjai közt. és vége volt.

Itt állok a hatalmas sötétség közepén. körülöttem száz meg száz ember holtteste. mintha én is közéjük tartoznék.. de nem. ugyan nem érzem, hogy élek, nem dobog a szívem sem, de határozottan mozgok. elindulok. furcsa hangokat hallok a közelemből. mint amikor az égő műanyag összeroskad. aztán furcsa érzésem támad. lenézek. a testemről kezd leválni a bőr és az izomzat. mintha élve rohadnék el. rettentő gyorsan történik minden. változik a személyiségem is.a szokásos 4 énem.. az egyik retteg. a második nemérti miért történik ez. a harmadik megoldást keres. a negyedik.. aki mostanában a leghatározottabb a suicid hajlamú, a halál képébe nevet. a kezeim már csak csontok és szép lassan az egész testem az lesz.. összesek. a testem már nem mozog. ugyan olyan vagyok mint a többi. aztán lépéseket hallok. már nem látok mégis pontosan tudom ki az... akiről minden rémálmom szól..a zöld szemű szörnyetegem. megfogja csontos kezem és felsegít a földről. a fülembe súg egy szót, de már nem értem... vagy csak nem merem felfogni.. rettegek tőle, hogy azzal a szóval mindent tönkretenne. megszólal bennem egy hang. "vigyél el. inkább a pokol.csak ezt ne kelljen hallanom.. ölj meg kérlek! hagyj meghalni" mintha meghallotta volna engedett a földre zuhanni és tisztán értettem mit mondoott utána : "nem tudom miért ellenkezel..úgyis az enyém vagy. hozzám tartozol. a lelked már így is az enyém."  aztán felvillant elöttem az arca..és sötétség...

..Eladtam a lelkem baby 666x is érted..

éreztél már akkora bűntudatot, hogy legszívesebben ott helyben meghaltál volna? ne kívánj ilyet még megvalósul..ha máshogy nem is, csak az álmaidban mint nekem.

hülyeséget csináltam tudom. tehettem volna ellene, de a testem nem engedelmeskedett. már nem én voltam. már nem tehettem ellene semmit. képzeletben belenéztem zöld szemeibe és azt kérdeztem miért kínoz? aztán csak nevetett. szánalmas vagyok, hogy saját magamat sem tudom legyőzni.

a tükör elött állok és sírok. remegve üvöltök a fájdalomtól ami a lelkemben van. a pengéért nyúlok. majdnem kiesett reszkető kezemből. megfogtam a vállamon a bőrt húztam, majd belevágtam a pengével. elképesztően fájt, de csak így tudtam enyhíteni a lelkemben tomboló vihart. aztán szép lassan elkezdtem lefejteni a bőrt a vállamról, majd az egész karomról. rettenetesen véreztem, de nem volt elég. megint üvölteni és sírni kezdtem. belevágtam a combomba is és durva mozdulatokkal téptem le a bőrt róla, utána a másik lábamról is. telhetetlen voltam, de már majdnem teljesen nyugodt volt a lelkem. még egy kicsi hiányzott. a pengét szép gyengéden végighúztam az arcomon és kis darabokban leszedtem a bőrt az egész fejemről. undorító látványt nyújtottam. aztán újra a tükörbe nézve megpillantottam Őt. nem mosolygott. szomorú volt.magam sem tudom miért. átölelt, de ez nagyobb fájdalommal járt mint maga a csonkítás. nemérdekelt mert élveztem tudtam, hogy megbűnhődök majd érte. az életemmel fizetek. megérdemlem. aki ennyire gyenge annak pusztulnia kell. újra belenéztem gyönyörű zöld szemeibe. megcsókolt..és ezzel elvitte magával a lelkem. a pokolra.

félelemmel tele zihálva fuldokolva ébredtem. tudtam, hogy előbb vagy utóbb tényleg így végzem. mostmár nevezhetsz őrültnek.. nemzavar.

Mindent az ő szemszögéből láttam: az én drága hugom menekül és retteg. árnyak üldözik. keresztül a végtelen lépcsőkön. a félelem könnyeket csalt a szemébe, ahogy végig futottak az arcán marták a bőrét. aztán hirtelen a saját szemszögemből láttam.. most könnyek helyett vér folyt a szemeiből. egy folyosó végén állt, szemben velem. az árnyak szép lassan körülölelték. tudtam, hogy tennem kell valamit, ha nem akarom, hogy meghaljon, de nem tudtam mozdulni. sikítani  akartam, de egy szúró érzés akadályozott. rám mosolygott. fájdalmasan.a szeme lassan elfeketedett majd egy árny magával rántotta, le a lépcsőn. már csak a sikítását hallottam. minden vérvörösbe borult. lépéseket hallottam. valaki a lépcsőn jött felfelé. csöpögött róla a vér. felém fordult..elmebeteg vigyorgása ismerős volt. én voltam az. vagyis a másik, gonoszabbik énem. megölte a drága kishugom. a szájából patakokban folyt a vér. közelebb jött. elővett egy kulcsot és kinyitott elöttem egy ajtót. egy szöges koporsóba voltam zárva.(5 évesen álmodtam először szöges koporsóval akkor a családom zárt bele) amint kihúzódtak belőlem a tüskék a földre rogytam. az utolsó kép, hogy a hugom a földön fekszik a másik énem arca pedig elváltozik...zöld tiszta szemek, hosszú haj, széles mosoly...az örök gyilkosom..
gondolom mondanom sem kell, hogy megváltás volt az ébredés..

kétezertizenegylövésemnincshányadikhósokadika van. azért kezdtem el ezt a blogot, hogy emlékezzek később ezekre a sztorikra. a zöld szemekre, a széles mosolyra és a hosszú hajára amit nem durván..csak úgy kellemesen fúj a szél. a kép ami minden éjjel kínoz. a gyönyörű mosoly lassan kezd átmenni gúnyosba, a szerelmes szemek fenyegetővé válnak és viharos lesz a szél. szép lassan elveszi a józan eszem egy álomkép. talán ki akar törni a fejemből és eluralkodni rajtam. ezért átkoz minden éjszaka más és más szörnyűséggel. ezeket az álmokat fogom megosztani itt. kezdem az egy héttel ezelöttivel, mert az volt az eddigi legrosszabb.

leírás a következő bejegyzéshez:a hugomról és rólam szól. mindketten 167 centi körüliek, rövid vörös hajúak, elmebetegek vagyunk és nagyon nagyon nagyon szeretem(L) az utóbbi miatt kicsit sokkolt az álmom