sokan kérik, hogy segítsek.. de ha mindenre nemet mondasz mégis, hogyan segítsek?! meg sem próbálod alkalmazni amit tanácsolok .. könyörgöm így nem jó pont ha a segítségem kéred.. csak megsértesz, hogy szívvel, lélekkel azon vagyok segítsek te pedig egy NEM! felkiáltással elintézel.. akkor rohadj meg egyedül baszdmeg!
úgylátszik vannak akik nem fogták még fel az egyerű szó jelentését: LESZAROM!! közérdekű közleményünket olvashatták.. megjött a basszgitárom<3 5 húros szépség. szétzúzom vele a házat az hétszentség! csak hadd tűnjek már eeel*-*
ma éjjel nem tudtam aludni.. szinte egész éjjel. és gondolkodtam. egy junkies szám szólt halkan, de a szöveg megütötte a fülem: "le kéne végre lépnem, vagy be kéne végre tépnem" na most jelen esetben a kijelentés első felére gondoltam.csak lenne már meg a gitárom.. tuti, hogy ha egyszer felkapom a vizet elhúzok innen.. 1etlen szó nélkül.. és jön a sokat emlegetett mondat.. "csak a gitáromat..meg egy doboz cigit" na meg egy erősítőt!
karácsony én így szeretlek.. "ha még valaki belémköt esküszöm felnégyelem" gondoltam majd ebben a pillanatban megtörtént a csoda! halálos nyugodtság töltött el amint elkapott az ismerős érzés.. bementem a szobába fogtam 1 lapot meg egy rakás festéket és tettem a dolgom.. teremtettem magamnak egy másik világot. innen üzenek most nektek: KAPJA BE AZ EGÉSZ VILÁG!
annyi mindent tettem mostanában azért, hogy jobb legyen az életem..és közben rájöttem valamire.. elbasztam egy hatalmas lehetőséget.. csak egy szavamba került volna a boldogságom. nem csak az enyém. és elbasztam.. ezzel rengeteg időt és még több apró lehetőséget is. iszonyúan bánom, de úgylátszik már nem tehetek semmit. maximum várok..megint. ha elém tárulkozik az újabb lehetőség már nem fogom elszalasztani.. és boldoggá fogom tenni minednáron azt aki igazán megérdemli, hogy boldog legyen.
közeledik karácsony..elég vészesen.. mindenki boldog körülöttem. nevetnek az életen. szeretik egymást. bennem meg egyre jobban gyűlik a gyűlölet, a szabadság vágy. el akarok tűnni innen, de mégis hová? és ha elmennék is mit tennék? reménytelen az egész. vagy ha nem is elmenni, de szeretnék valakit.. valakit aki segít, hogy ne gyűlöljem a világot ennyire, hogy lássam azt is amit eddig nem. hogy a karácsony ne arról szóljon, hogy "jaj megint jönnek az idegesítő rokonok" élni szeretnék és soha SOHA TÖBBÉ nem akarok magányos lenni. de azthiszem ez még várat magára.
A jó és a rossz? azt mondják egyik sem létezhet a másik nélkül.. szerintem a jó és a rossz egyetlen dolog 2 különböző szemszögből nézve.. a jó is lehet rossz és a rossz is lehet jó. vegyünk egy olyan dolgot ami az átlag* emberek szerint rossz: Drogok a drogok tönkretesznek, elbutítanak, olykor ölnek is.. miért él vele mégis oly sok ember? azért mert más szemszögből nézik.. nekik többnyire a szabadulást jelenti..örömet okoz, ezért vállalják akár a halált is. olyan szinteket érnek el a boldogságban amit a már említett átlag valószínűleg sosem tapasztal meg. a dolgok másik oldaláról nézve, ahol a tudatmódosító szerek rosszak: a dolog jó oldala, hogy nem megy tönkre a szervezetük/idegrendszerük, viszont a rossz, hogy a valóság néha borzalmas tud lenni és tiszta fejjel nehezebb elviselni.
*átlag: azok az emberek akiknek van állása kiegyensúlyozott, kifogástalan életük van és nem élnek tudatmódosítókkal(talán a normál kifejezés találóbb lett volna, de ez vanxd)
Olvastam egyik nap egy történetet amit egy kedves ismerősöm írt. ennek hatására úgy döntöttem írás formájában megszabadulok egy újabb (visszatérő) álomtól. még azt is tudom melyik év melyik napján álmodtam..20091024.
kézenfogva sétáltunk a temető mellett. már közel jártunk. mint minden szerelmes mi is átjártunk egymáshoz szórakoztunk..tudjuk milyen ez.. csak sétáltunk a házuk felé és nevettünk minden rendben volt kinyitotta nekem az ajtót és bementünk.. furcsán üres volt az egész hely. mintha most költöztek volna oda csak még nem pakoltak ki. becsukta az ajtót és mintha sietne valahová megcsókolt. aztán feltűnt, hogy tényleg siet.arcára furcsa kifejezés ült ki. mintha elment volna az esze. össze vissza járkált mintha valamit keresne, majd elém állt, arcáról patakokban folytak a könnyek és azt mondta: "nem értem miért csináltad ezt velem..én szeretlek..te meg így kihasználsz..aztmondtad bármit megtennél értem..és én is azt gondoltam bármit megtennék érted, de ma már csak azt kérném hogy hagyj békén örökre.. tönkretettél és azt kívánom bárcsak ne léteznél". ennyi nem kellett több. nem tudom mivel bántottam meg ennyire.. de ha ő kéri én megteszem..eltűnök örökrealig jött ki hang a torkomon, de valamit csak kierőltettem: "ha így akarod...legyen" aztán elindultam rá sem néztem csak kisétáltam az ajtón.. nem tudtam, hogyan..nem is érdekelt, de már éjszaka volt.tudtam hova kell mennem..oda ahol először tört rám a felismerés:szeretem. az sikola hátsó kapuja mindig nyitva volt. bementem és a sulink szabadtéri színpadhoz siettem. végig simítottam a gerendákon..az emlékek csak úgy özönlöttek a fejembe elmosolyodtam, és tudtam mit kell tennem. a szavai hegyes nyílvesszőkénthasították át a csodás emlékeket "bárcsak ne léteznél" a mosolyt azonnal könnyek váltották fel elővettem egy papírt és egy ceruzát a táskámból majd írni kezdtem(nem tudom már pontosan mit írtam, de amire emlékszem azt megosztom) " nem akarok hosszú búcsúzást írni.. csak pár sort.. szeretlek, szerettelek és szeretni is foglak.. nem tudom mivel bántottalak meg, de sajnálom ..azért jöttem erre a helyre, mert itt szerettem beléd. a legjobb hely arra, hogy bizonyítsam: tényleg bármit megtennék érted! szeretlek! Your poison girl..."
összehajtottam a levelet és leraktam magam mellé. felmásztam a színpadra és hirtelen mozdulattal betörtem a mellette levő ablakot. hihetetlen gyorsasággal dőlt a vér a kezemből..és rettenetesen fájt. az ép kezemmel betörtem egy másik ablakot is. az éles szilánkok csak úgy hasították a húst. remegő kezemmel egy kitöltetlen szívet rajzoltam a gerendákra és a véres szimbólumon belül egy repedésbe raktam a levelet, hogy biztosan ne tűnjön el majd lefeküdtem a hidegben. szép lassan magával ragadott az örök álomvilág.
az első amit éreztem zaklatottság volt.és üresség. kinyitottam a szemem és megtapasztaltam a 3. érzést. a döbbenetet. kivérzett testem mellett ott sírt Ő a levelemmel a kezében..de mégis, hogy lehetséges ez? látom magam kívülről.. meghaltam?! a válasz magától értetődő volt.. úgylátszik utánam jött. tényleg szeretett. mikor nagyjából abbahagyta a sírást beszélni kezdetthozzám " sajnálom..nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszed.. azthittem valahogy meg tudjuk oldani.. én nem tudok nélküled élni kislány.. nem..." odasétált a betört ablakhoz fogott egy szilánkot és felhasította vele saját karját. néma sikoly hagyta el a számat..szólni akartam, hogy ne tegye, de nem ment.. ő meg nyugodt arccal hozzám sétált a rajzolt szívembe kapcsolódó szívet rajzolt vérével majd mellémfeküdt, és várta az örök sötétséget. én pedig felébredtem.. a valóság majdnem rosszabb volt...
Friday, December 30, 2011 