Wednesday, February 22, 2012 
egy találkozás. egy kockás szoknyát fúj a szél..alóla kivillan a csipkés combfix. nincs törénete, csak kitalálja. maga irányítja az egészet. minden fordítva történik. nem valóságos. feltámad a szél és messzire viszi a hó alól kivillanó tulipánok lefagyott szirmait. szomorú. a szirmok rakoncátlanul beüplnek egy-egy cipőtalp alá, és örök nyugalomra lelnek a betonra préselve. egy autó áll meg a kockás szoknyás lány mellett. a lány beszáll és soha többé nem látják a környéken. tudta, hogy így lesz, de nem érdekelte. úgy gondolta jobb lesz neki így.
valaki más.. egy sötét ruhás srác érkezik oda, ahol az elöbb még szíve szerelme állt. vár míg meg nem érkezik. ő még nem tudja, hogy a lány elhagyta őt egy jobb életért. ha megtudná.. összetörne szíve, lelke. csak vár és vár. cipője sarkával mégjobban a betonba dörgöli a szirmokat. egy pillangó meggondolatlanul rászáll egy sziromra, és a fiú véletlen eltapossa őt is. -mit tettem?!- gondolja. megölt egy ártatlan lényt. miért történhetett ez? ideges, mert a szerelme nem jelent meg. a szerelem elvonja a figyelmét a világról. amint ez a gondolat megszállta a fejét, sarkon fordult és nem várta vissza többé a lányt. a szíve összetört, mert titkon tudta, hogy sosem jön vissza. tudta, hogy sosem lehet boldog többé, ha szerelmes. így hátat fordított ezen érzéseinek és a világ gyönyörűségeinek megszállottja lett
cipője sarka koppan az aszfalton, mikor kiszáll az autóból. már nem érzi a hideg havas nyarat a levegőben. a tengervíz illata elnyomja. a tengervíz amely elönti a fél világot, talá az egészet. végigsétál a főúton és már nem hallani cipője koppanását. egyre inkább ellepi a víz. először bokáig, aztán combig.. a végén már a feje búbját is elbújtatja. felhagy a légzéssel és átadja magát annak az életnek amire mindig vágyott. meghal, majd feléled újra és újra, míg meg nem tanul a mélyben életben maradni. ott örökre szabad és boldog lehet. végre.
gyűlölöm, ha beleszólnak a dolgaimba. idegroncs vagyok. Fürtööös találkozzunk már!:\ a francba is! ha így haladok tényleg gyilkos lesz belőlem
Várok. várok valakire. csak szívom a cigim és azon gondolkodom, mennyit késhet még? már vagy 6 hónapja itt kéne lennie. csak miatta vagyok életben és így megvárat? lehet, hogy ő is csak 1 rohadék? kétlem.. akkor nem érezném úgy, hogy tényleg várnom kell. mert így érzem. nem tudom ki ő.. de érzem, hogy összetartozunk.
Senki nem érti milyen az ha az embernek csak úgy egyik pillanatról a másikra megszűnnek az érzései?! senki nem fogja fel, hogy mit miért csináltam? könyörgöm.. gondolkodás nélkül megölnék bárkit aki rosszat szól miért olyan meglepő, hogy megtettem ezt is? az átlag...normál emberek ilyenkor boldogok, vagy depressziósak.. én semmit nem érzek.. csak düh, gyűlölet, csalódottság és fizikai fájdalom. ha nevetek az nem azért van, mert boldog vagyok. ha sírok az nem a szomorúságtól van (teszem hozzá nem tudok sírni...)
kurvára össze vagyok zavarodva..
Este mindenképpen hívj vissza.. ez most tényleg fontos esküszöm!
mindenki másnak: asszem este jön az új rész:)
Sürgősen beszélnem kell
veled:oooo történtek dolgok
amik
még nem történtek meg, de
meg
fognak:ooooo hívj fel!!!!*-* a
szörnyeteg a nyomomban
van!!!!!
telitorokból énekelni egy százezres közönség előtt. belehalni a színpadon a saját szavaimba.
hosszú lángvörös hajat szeretnék. kiülni nyáron a Balaton partjára, hogy a hajam színe egybeolvadjon a naplementével.
szeretnék álarcosbálba menni, ahol fordul a kocka. az arcom lenne takargatva és nem az érzéseim.
szeretnék jóidőben koncertre menni, hogy tombolás közben az se érdekeljen, ha a fele ruhám már nincs is rajtam.
és szeretnék valakit aki végigkísér ezeken az élményeken. valakit aki a gitározik az énekemhez. valakit aki leül mellém a parta és végignézi velem a naplementét. valakit aki álarcban is felismer. valakit aki tombol velem az első sorban a kedvenc koncertjeimen.
és amit a legjobban szeretnék?...szabadság.
Régóta nem hallgattam már.. most újra beleszerettem..végtelen.
Szeretettel meghívlak a 2012. 03.31-én megrendezett 30y koncertre az Expresszóba!
Alice.
Rám nem az a nap süt mint rád,
én nem azt a holdat bámulom mint te,
én nem úgy gondolom ezt az egészet
ahogy te azt képzeled
elmém szárnyal,
pont úgy mint a képzelet.
ismered az érzést, mikor bármit megtennél, hogy vele légy? mikor bármit megtennél, hogy csak a közelében lehess. BÁRMIT. mi van akkor, ha én már nem ismerem? nincs kiért? de van... de ő oly távoli.. több értelemben is. mikor találom már meg azt akit oly régóta keresek? mikor jövök rá végre, hogy amit most csinálok az akár jó is lehetne? elemészt a bűntudat. bármit teszek úgy érzem rossz! bármit mondok hazugságnak hiszem. mikor tudok végre olyat mondani amiről én is úgy érzem igaz? Hazudtam mikor azt mondtam nem szeretlek, mert akkor szerettelek. és hazudtam mikor azt gondoltam szeretlek, mert nem gondoltam igazán komolyan. tudom még egyáltalán mi az a szerelem? egy hazugságra vártam ennyi ideig? végre léptem a boldogság felé, de annak sajnos más dolga akadt. térdelek a földön és torkom szakadtából sikítok, hogy hallja meg az is akinek szól. akármilyen messze van hallania kell. tudnod kell, hogy mit érzek, különben hasztalannak érzem az életem! mikor fogod már fel, hogy mindent feladnék érted?! amíg nem lehetek Veled céltalan vagyok. a semmibe élek. lógok a suliból, a melóból, "azért cigizek, mert nincs kiért leszoknom" minden nap whiskybe fojtom(magam) az emlékeim. MIT AKARSZ MIT TEGYEK?! napról napra elfelejtem ki vagyok. napról napra megcáfolom magam. minden nap egy másik lény vagyok. és most csak annyit...'tudom, hogy szeretsz titokban..ott hever a szíved a sarokban.. ahol mindig sötét van.' <3
Igen Fürtös...most sem vagyok józan.
bocsánat amiért régen írtam. alkotói válság volt nálam. ígérem bepótolom:)
Kedves gyűlölőim, lányok, fiúk kik beszóltok az iskolában, idióták akik a halálomat kívánjátok! ha ennyire utáltok gyertek és csináljatok ki;) szívesen látnátok holtan nem? akkor meg miért nem próbáljtok meg? idióta gyengeelméjű barmok! azt hiszitek félek tőletek, csak mert nem szólok vissza? én nem félek. egyszerűen csak nem értem miért 30 méterről kell utánam üvölteni, hogy gyökér vagyok és dögöljek meg. gyere oda és vágd el a torkom ha azt akarod pusztuljak.. úgyis ezt érdemlem nem? annyi mindent ártottam már neked, hogy mindenképp bűntetést érdemelnék.
gyűlöllek emberi faj. soha nem ártottam nekik.. régen azt mondták a barátjuk vagyok.. most meg ők is kiabálnak utánam..
ajánlom öljön meg valaki különben én állok neki gyilkolászni és annak nagyon csúnya vége lesz...
utóirat itt a levél alján
egy pár sor még a holdtól messze:
szörnyeteg<3
Szörnyeteg lettem
Akiket szerettem
Már megettem
Utoljára te maradtál
Még küzdök a vérszomjammal szemben
De nem bírom már
Még harapok beléd egyet
Aztán továbbállok gyorsan
Tudod a frászt kapom majd tőled
Amikor mozogni látlak holtan.
Ez az alvin szám szólt a füleimben tegnap reggel. egészen máshogy értelmeztem akkor mint most. mindig próbáltam rendes lenni mindenkivel. sokáig ezt is kaptam vissza, de egyre többen lettek akik kihasználták ezt. aztán már nem kihasználtak, hanem megaláztak, tönkretették az önbecsülésem. köztük olyanok is akiktől nem vártam volna. lenne egy kérdésem: HOGYAN KÉNE EZEK UTÁN KEDVESNEK LENNEM?! eladtam a szerelmet a barátságért, eladtak már szerelemért, olyan dolgokért utáltak amiket meg sem tettem. sajnálom elegem lett! oda jutottam, hogy gátlástalanul belegázolok bárki érzéseibe, és nincs bűntudatom.. egy kevés sincs. akármit teszek már nem érzek semmit. lassan az utolsó dologban is elvesztem a hitem amit még sikerült megőriznem.. lehet, hogy nem vagyok már képes mást szeretni? folyamatosan ugyanazon az emberen járatom az agyam. hiába lenne más lehetőségem is.. ráadásul ez veszélyes rám nézve. most jövök rá. nem érzek félelmet. már az éjszakától, az álmoktól sem félek. 3 dolog van amit még teljes valójában érzek. az egyik a fájdalom. érzem a pengét a bőrömön, érzem a tűt a húsban. a második a füstmámor. mikor elmerülök a forró vízben, a kezembe veszek egy szál tüdőrákot és elfüstölöm. olyan jó érzés. füstmámor. a harmadik a zene amit én magam művelek. egyszerűen imádom Faustot a basszusgitáromat..de tényleg. csak az ő hangja ébreszti fel a lelkem.. nekem ennyi maradt. de ezt igazán szeretem!
utálom magam. utállak téged, utálom az összes embert, utálom a politikát, utálom a szabályokat, utálom a divatpicsákat, utálom a "buzikat"( akikre első látásra azt mondod divatbuzi és nem a melegeket.. ilyenért nem ítélek el senkit:) ) utálom a köcsög! rockereket és az ocsmányul undorító! punkokat. utálom a köcsög! rappereket a diszkósokat. utálom az altereseket. utálom ha nem tudok aludni, utálom a létezést, utálom az életet utálom a halál nyugtató gondolatát, utálom a diákot utálom a tanárt, utálom a hideget, utálom a meleget, utálom a zenét, utálom a csendet, utálok beszélni, utálok hallgatni, utálom ha beszélsz, utálom ha kussolsz, utálom, ha szeretsz, utálom, ha utálsz, utálom a társaságot, utálom a magányt, utálom a az összes létező dolgot amit csak el tudsz képzelni... éshogymitszeretek? szeretem azt aki átlát ezen a szövegen és megérti mit gondolok valójában...
és szeretek valakit, aki rég elfelejtett, szeretek valakit aki soha nem lehet az enyém, szeretek valakit aki elérhetetlen, és szeretek valakit aki mást szeret és akit más szeret.
ő egy olyan előadó..akinek nem csak a zenéjéhez hanem magához a személyhez is kötődöm. nem azért mert "fúdeszexi" hanem mert rohadt sokszor rendbetett fejben a szövegeivel. irdatlan jó ember. életemben 3x ha láttam. 1x néztem a szemébe.. de az többet mondott mit akármelyik ember tudna bármilyen szavakkal.
És most őt idézném:
Aki esetleg szeretne neki segíteni az ITT talál infót, hogy hogyan teheti.
megérdemli. szerintem.
"Egy tapasztalt, együgyű ember szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesebben lenne elsatnyult, infantilis panaszgép. Szeretnék érthetően fogalmazni ebben a levélben.
Évek óta, amióta először találkoztam közösségetek, hogy is mondjam, függetlenséghez kötődő etikájával és ölelésével, a punk rock élet "alapiskoláit" jártam, és az ott kapott figyelmeztetések mindegyike nagyon is igaznak bizonyult. Már túl sok éve nem éreztem a zenehallgatás és zenealkotás izgalmát, sem az olvasásét és az írásét. Elmondhatatlan bűntudatom van mindezen dolgok miatt. Például, amikor ott vagyunk a kulisszák mögött, és kialszanak a fények és tombolva felzúg a tömeg, ez nem hat rám úgy, ahogy Freddie Mecury-ra hatott, aki láthatóan imádta a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak becsapni titeket, semelyikőtöket. Ez egyszerűen nem fair se veletek, se velem szemben. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Néha úgy érzem, mintha színpadra lépés előtt blokkolóórára lenne szükségem. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy mindezt fel tudjam mérni (és most is próbálom, isten bizony próbálom, de ez nem elég). A tényt, hogy én és mi sok ember embert megérintettünk és szórakoztattunk, megértem. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.
Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen, illetve rajongóinkként ismertem, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián, amelyet mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már kurvára elszomorít. A szomorú, érzékeny, nem elfogadó, Halak jegyű Jézus-emberke. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom!
Van egy istennő feleségem aki a nagyravágyástól és empátiától szenved, és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szeretettel és kedvvel, minden szembejövőt megcsókolva, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez olyannyira megrémít, hogy már létezni is alig bírok. Még a gondolatát se tudom elviselni, hogy Frances is ugyanolyan nyomorult, önpusztító, halott rocksztárrá válik, mint én.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.
Égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek az elmúlt években kapott leveleket és aggodalmakat. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.
Béke, szeretet, együttérzés,
Kurt Cobain
Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytatsd, Francesért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.
Szeretlek, szeretlek!”
ehhez illene beraknom valamelyik általa alkotott csodálatos művet... de nem teszem
helyette:
sokan kérik, hogy segítsek.. de ha mindenre nemet mondasz mégis, hogyan segítsek?! meg sem próbálod alkalmazni amit tanácsolok .. könyörgöm így nem jó pont ha a segítségem kéred.. csak megsértesz, hogy szívvel, lélekkel azon vagyok segítsek te pedig egy NEM! felkiáltással elintézel.. akkor rohadj meg egyedül baszdmeg!
úgylátszik vannak akik nem fogták még fel az egyerű szó jelentését: LESZAROM!!
közérdekű közleményünket olvashatták..
megjött a basszgitárom<3 5 húros szépség. szétzúzom vele a házat az hétszentség! csak hadd tűnjek már eeel*-*